Szvasztika (horogkereszt, napforgó): egyike az ősi egyetemes alapszimbólumoknak, neve a szanszkrit szvaszti (jólét) szóból ered.

A fény, a bő(kezű)ség, az áldás, a szerencse, a kegyeltség jele. A hinduknál szent jelnek számít, amit a mai napig használnak. Négy szára a négy égtájra mutat, horgai a világegyetem elemi teremtő- és hajtóerőit jelképezik. A mozdulatlan középpont (világtengely) körüli tér és az idő körforgását fejezi ki. Iránya kétféle lehet: 卐, 卍. A forgásirány meghatározása a szakirodalomban nem egyértelmű, ahogy ennek jelentősége is vitatott.

A jobbra mutató szvasztika a világmindenség fejlődését szimbolizálhatja, mert a szimbolizált forgás építő jellegű, az időspirál, amit létrehoz, életenergiát hordoz, illetve növeli azt. A balra mutató szvasztika ennek épp az ellenkezőjét teszi: lebontja, megsemmisíti az életenergiát, pusztít és rombol, a visszafejlődést szimbolizálja.

Tudnunk kell, hogy az egyensúly fenntartásához építeni és rombolni egyaránt szükséges. A 45 fokkal elforgatott szvasztika a náci horogkereszt, amely az erőszak, a fajelmélet vezérelte népirtás, a terror és az elnyomás jelképévé vált a XX. század elején.